26 éjszaka - Erotikus kalandok

2.

Csajozási és pasizási tanácsok

Különleges fogadásom miatt folytonos vágyat éreztem magamban. Mindenáron nyerni akartam. A megállapodás részét képezte a kikötés, hogy tartanom kell magam az ábécérendhez, így, ha történetesen egy csinos - és megszerezhető - nő akadt az utamba, addigi szokásaimmal ellentétben nem eredhettem a nyomába.
Sürgősen meg kellett találnom a következő nőt, akit magamban viccesen B - lánynak neveztem el. Nem csupán azért, mert hetente átlag egy nőt kellett elcsábítanom ahhoz, hogy teljesítsem a tervet, hanem mert hozzászoktam, hogy szinte minden nap új és új szexuális élményre teszek szert. Ugyanúgy szükségem volt erre, mint az alkoholistának a szeszre, a drogosnak az anyagra, azzal a különbséggel, hogy az én függőségem nem rombolta a testemet.
Éppen ellenkezőleg! Kimondottan jótékony hatást gyakorolt rám, sőt, mondhatni nélkülözhetetlennek bizonyult a fizikai és lelki kondícióm megőrzéséhez. Így aztán, ahogy már említettem, még javában öltözködtem a Brooks Brothers egyik próbafülkéjében az elragadó Abigaillel töltött pásztorórát követően, gondolatban máris az agyam telefonregiszterében keresgéltem. Olyan nők után kutattam az emlékeimben, akiknek a neve B betűvel kezdődik. Találtam egy elég kellemes, és nem is túl távoli emlékképet Belinda Reynoldsról.
A hölgy nagy társasági ember hírében állt, és egy előkelő divatmagazin szerkesztőjeként dolgozott. Azonban sajnos nemrégiben férjhez ment, és Monte-Carlóba költözött. Természetesen megtehettem volna, hogy felugróm egy repülőgépre, de úgy véltem, bizonyára léteznek kevésbé fárasztó lehetőségek is. Aztán Bonnié Packard járt az eszemben, egy karcsú és forrón szenvedélyes galériatulajdonos, akivel mindössze hat éjszakát töltöttem néhány hónappal korábban.
Bár alaposan kiélveztem hajlékony és vággyal teli testét, a szerelmetes együttlétek előtti, alatti és utáni, szüntelen csacsogása annyira az idegeimre ment, hogy még a fejem is belefájdult.
Nem, akkor inkább valaki más legyen. Valaki jobb, valaki egészen új, mivel a friss élmény sokkal izgalmasabb és sokkal stimulálóbb volt számomra, mint a múlt gyönyöreinek ismétlése. Szorult helyzetem végül igen egyszerűen és váratlan módon oldódott meg (vagy legalábbis akkor még azt hittem). Miután kiléptem az öltözőfülkéből és a főbejárat felé igyekeztem, odalépett hozzám Abigail. Elég feltűnően elpirult, de a mosolya egészen varázslatos dolgokat művelt az önérzetemmel.
- Mr. Walling - suttogta én csak...
- Kedves Abigail - mosolyogtam rá -, nem gondolja, hogy az elmúlt óra élményeit követően nyugodtan szólíthat Stevennek? A bájos arc még jobban elvörösödött.
- Steven… ami a fogadását illeti… talán segíthetnék!
- Máris megtette, méghozzá igen élvezetes módon segített.
- Nos - mondta bizonytalanul, és másfelé nézett szóval van egy barátnőm…
- Csakugyan?
- Nagyon… nagyon csinos.
- Abigail szinte suttogott -, és szeret… szóval szereti a férfiakat.
- Kiváló tulajdonságok - bólintottam -, és a neve...
- A neve Betty - mondta Abigail.
- Betty!
- Ekkora szerencse ritkán éri az embert.
- Hogy maga milyen édes, kedves hölgy, Abigail! És hogyan léphetnék kapcsolatba ezzel a Bettyvel? A lány átnyújtott egy papírszeletet.
- Hívja ezen a számon! Már beszéltem neki magáról. Várja a hívását. Micsoda remek lány!
- Azt persze nem… - tette hozzá sietve Abigail.
- Úgy értem nem mondtam, hogy… Szóval nem tudom, hogy...
- Értem! - mosolyogtam rá jóindulatúan.
- Emiatt ne aggódjon, kedves. Ezt hagyja csak rám!
Mint kiderült, Betty azért volt hajlandó találkozni velem - pedig saját bevallása szerint nem volt híve az ismeretlenekkel való randevúknak -, mert Abigail elmesélte neki, hogy a Lutece - ben ebédeltünk. A telefonbeszélgetés során kétszer is megemlítette és nyilvánvalóvá tette, nem volna ellenére, ha az esti együttlétet egy ilyen elegáns helyen elfogyasztott vacsorával kezdenénk.
Én viszont nem tettem határozott ígéretet, mivel úgy vélem, kétszer egymásután ugyanabban az étteremben étkezni kevésbé izgalmas, mint kétszer egymásután ugyanazzal a nővel tölteni az éjszakát. Úgy számoltam, a Lutece ugyanazt az üdvös hatást váltaná ki Bettyből, mint Abigailből. Ennek ellenére úgy döntöttem, hogy megkockáztatom a meglepetést és váratlan helyzet elé állítom. Ennek megfelelően, kifogástalan estélyi öltözetben megjelentem a lakása előtt.
A kezemben jókora papírzacskót tartottam, amelyben egy közeli kínai étteremből származó kartondobozok halmozódtak. Bettyről kiderült, hogy egy igencsak szemrevaló, vörös hajú baba. Néhány évvel idősebb volt Abigailnél.
Az arcán barátságos mosoly ragyogott. A ruhája gusztusos, érzéki domborulatokat rejtett. Bár először egy kicsit meghökkent a meglehetősen szabad szellemű vacsora láttán, véleményem szerint, amennyire csalódott volt, annyira kíváncsi is.
Hamarosan egymás mellett ültünk egy kanapén, és apró, fehér dobozok sorakoztak előttünk a dohányzóasztalon. Természet adta képességem van az udvarláshoz, és bár nem merném kijelenteni, hogy minden esetben tökéletes siker koronázta az erőfeszítéseimet, a tapasztalat, a megfelelő stílus alkalmazása, és a természet jótékony adományai miatt bizonyos fokú önbizalommal állhatok az új kalandok elébe. E nélkül a sikerlistám jóval rövidebb lenne.
Nem kellett hozzá sok idő, és Bettyvel az étel mellé kapott, olcsó fapálcákkal etettük egymást. Innen már csak egyetlen apró lépés volt, hogy levadásszuk egymás ajkáról a morzsákat. Az efféle ínyenckedés során gyakorta lecsöppen a mártás, vagy leesik egy-egy falat, így kézenfekvőnek tűnt, hogy megszabaduljunk a ruháinktól.
Mindig is nyitott voltam az új élményekre, és Betty kanapéján néhány igen finom dolgot fedeztem fel. Például, még sosem fordult elő velem, hogy vígan ágaskodó falloszomat szezámos nudlik közé csomagolják, majd egy lágy, éhesen fickándozó nyelvecske és egy édes száj finoman lebontogassa a csomagolást. Azt is megtudtam, hogy milyen zsongító ízű a mellbimbó, ha vékony, fűszeres, keleti mustárbevonatot kap.
Azt is megtapasztaltam, hogy milyen különleges íz vegyül a női test természetes ízébe, ha szójaszószt öntünk a keblek közé és a has felé, majd még lejjebb csordogáló, sűrű folyadékot finoman lenyalogatjuk. Persze semmi szükség fűszerekre, hogy feljavítsuk egy nő ízét, amikor az ember szája eléri a csodás combok találkozási pontját.
Nincs a földön olyan fűszer, ami javítana egy nő természetes ízén, sőt a magam részéről biztos vagyok abban, hogy a mennyben sincs.
Bizonyos idő elteltével átkerültünk Betty hálószobájába, ahol - immár a keleti ételkülönlegességek teljes mellőzésével - hosszú, gyönyörteljes éjszakát töltöttünk, kizárólag egymás testét ízlelgetve. Mire másnap reggel hazaértem, Miss Greenglass már javában dolgozott.
Amikor bekukkantottam hozzá az irodába, hogy vidáman - és eléggé álmosan - üdvözöljem, nemes metszésű, sötét szeméből helytelenítést olvastam ki. Úgy tűnt, a szempárban cseppnyi élvezet is csillan, de Miss Greenglass esetében az ilyesmit nehéz volt megállapítani.
- Jó reggelt, Mr. Walling! - bólintott, és a hangjában nyoma sem volt jókedvnek. Viszont képtelen volt megállni, hogy ne beszéljen a fogadásunkról, amelynek egyfelől részese, másfelől a tétje volt.
- Látom - mondta a ruhámra és borotválatlan arcomra utalva -, Abigail ostroma sikeres volt. Szélesen mosolyogtam.
- Ó, Miss Greenglass, ahogy már megszokhattam magától, ezúttal is alábecsült! Leültem az asztalomhoz, hátradőltem a forgószékemben és feltettem a lábam az asztalra. Tényleg elégedett voltam önmagammal.
- Drága hölgyem, szó szerint csak az események felét ismeri. Nem csupán egy igen kellemesnek mondható délutánt töltöttem az édes Abigaillel, de nem vesztegettem az időmet, hanem egyből tovább is léptem. Az éjszakát arra használtam fel, hogy megtegyem a második lépést a mi lebilincselően izgalmas fogadásunk megnyerése felé. Nem csak az A, hanem mindjárt a B betűt is magam mögött tudhatom. Miss Greenglass felvonta a szemöldökét. Ez volt meglepődése egyetlen jele higgadt, bájos arcán.
- Valóban, Mr. Walling? Ez még öntől is elég meglepő teljesítmény! Éles pillantást vetettem rá.
- Csak nem kételkedik bennem? Remélem, tudja, hogy sosem alacsonyodom odáig, hogy hazudjak, még akkor sem, ha ilyen fogadásról és ilyen tétről van szó. Valószínűleg be tudok szerezni némi bizonyítékot minden egyes esetről...
- Félreértett, Mr. Walling! - tiltakozott Miss Greenglass.
- Természetesen megbízom az adott szavában. Van ugyan néhány jellembeli hibája, de a hazudozás igazán nem jellemző önre. Bízom a becsületében!
- Helyes - bólintottam -, mert biztosíthatom arról, akár emberfeletti teljesítményekre is kész vagyok, hogy megnyerjem a fogadást, és ezáltal megkapjam a maga remekbe szabott testét. Nem beszélve arról, hogy így nem kell megtripláznom a fizetését. Most, hogy Abigailt és Bettyt magam mögött tudhatom, azt hiszem, nekilátok egy C betűs hölgy keresésének. Ha sikerül tartanom ezt a tempót, még két hét sem kell a befejezéshez!
- Már bocsánat! - emelte fel a mutatóujját Miss Greenglass, és felvonta a szemöldökét.
- Bettyt mondott?
- Igen - bólogattam -, a Bombázó Betty. Ne is próbálkozzon, Miss Greenglass, biztosan nem ismeri. A hölgy Abigail egyik barátnője, és...
- De Mr. Walling! - vágott a szavamba Miss Greenglass.
- A Betty nem B-vel kezdődő név! Bambán meredtem rá.
- Micsoda?
- A Betty - mondta Miss Greenglass lassan, mint amikor egy tanár magyaráz kissé nehéz fejű tanítványának -, nem igazi név. Általában az Elizabeth becézése. Márpedig ha az adott hölgy neve Elizabeth, akkor ön megsértette a fogadás szabályait azzal, hogy eltért az ábécé sorrendtől. Kíváncsian várom, hogy mit fog mutatni a bankszámlám egyenlege jövő hónap elsején.
- Várjunk csak egy pillanatot! - tiltakoztam.
- Álljunk csak meg! Ez őrültség! A Betty igenis női név. A hölgy Bettynek hívja magát, minden ismerőse Bettynek szólítja, ezt a nevet használja. Ez egy törvényes név, és egy, a szabályoknak megfelelő B betű. A fogadás még mindig áll!
- Attól tartok, nem - ingatta a fejét Miss Greenglass.
- Nézze Mr. Walling, ha akar, könnyedén gyárthat beceneveket! A megállapodás igazi keresztnevekről szólt, és én ragaszkodom a feltételekhez!
- Ez csupán átkozott technikai kérdés! - tiltakoztam forró szenvedéllyel.
- A technikai K.O. is K.O. - közölte hűvösen Miss Greenglass. A telefon után nyúltam.
- Először is derítsük ki, hogy mi az igazság. Villámgyorsan feltárcsáztam Betty számát, de nem vette fel a telefont. így Abigailhez fordultam. Hát, igen, Abigailtől megtudtam, hogy a barátnője eredetileg valóban Elizabeth, de nagyon utálta ezt a nevet, így aztán… Összerándult a gyomrom. Megköszöntem a tájékoztatást és letettem a kagylót.
- Nézze - mondtam kissé kétségbeesetten -, ez tényleg nem fair, Miss Greenglass!
Tulajdonképpen nem állítottunk fel pontos, a neveket szabályozó feltételeket, így aztán fogalmam sem volt arról, hogy a Betty nem számít B betűs névnek. Biztos vagyok abban, ha elfogulatlan bírótól kérdeznénk meg, ő is azt mondaná...
- Nem hinném, hogy szükséges, vagy akár ésszerű dolog lenne bíróhoz fordulni - szakított félbe ismét Miss Greenglass. Egy pillanatra elhallgatott, alighanem fontolóra vette a kérdést. Az arcáról lehetetlen volt leolvasni, hogy mire gondol. Halkan sóhajtott, majd közölte.
- Hát legyen! Talán ésszerűnek tűnik megalkudni egy kicsit. Vegyük úgy, hogy még áll a fogadás. Ugyanakkor - tette hozzá gyorsan -, muszáj ragaszkodnom ahhoz, hogy Betty nem számít, és a szabályos B betűt még nem teljesítette. Szívem szerint még vitatkoztam volna, de láttam rajta, hogy úgysem lenne hajlandó további kompromisszumokra.
Megkönnyebbültem, hogy megy tovább a dolog, bár elszomorított, hogy ezzel elszállt az egy nap alatt teljesített kettős siker miatt érzett diadalom.
Csalódottságomban úgy éreztem, hogy minél előbb el kell takarítanom az utamból azt a fránya B betűt. Ennek megfelelően ismét az emlékezetembe idéztem Belindát, a nagy társasági pillangót, és a bájos, de szószátyár Bonnie-t. Mivel Monte-Carlo lényegesen messzebb esik, mint a West Side, azonnal felkaptam a telefont és felhívtam Miss Packard-t.
- Steven! - kiáltotta meglepetten Bonnié.
- Milyen jó hallani végre felőled! Tudod, éppen ma reggel jutottál eszembe, és arra gondoltam, hogy vajon mikor hívsz már fel! Tudod, igen kellemes volt veled annak idején, nem is olyan régen, és jó lenne újra látni. Ó, emlékszel arra az estére, amikor elmentünk Mortimerhez, és belefutottunk azokba a szörnyű emberekbe, akik meghívtak egy partira, aztán meg visszamentünk a saját helyünkre, ó, Steven, hát nem volt csodálatos? Te olyan csodás ember vagy! Épp a napokban beszéltem Sheilával - emlékszel Sheilára, ugye? hát nem fogod elhinni, megint elvált, bár én előre megmondtam neki, hogy...
- Bonnié - vágtam közbe -, később visszahívlak!
- Lecsaptam a kagylót.
- Miss Greenglass, kérem foglaljon nekem helyet az első Monte-Carlóba induló gépre.
- Mi szél hozott ide, Steven? - kérdezte Belinda, amikor felhívtam a reptérről.
- Egy kis szerencsejáték - válaszoltam, és ebben némi igazság is rejlett.
- És muszáj találkoznom veled, Belinda, méghozzá azonnal!
- Ó, ma este partit adok a barátainknak - válaszolta -, mi lenne, ha inkább holnap este találkoznánk?
- Holnap már megyek is haza!
- Mi? De...
- Megőrülök, hogy láthassalak, Belinda! - szakítottam félbe.
- Nagyon szeretnélek látni. Megérinteni, megcsókolni, aztán...
- Steven! Tényleg? Csak mert annak idején néhányszor… Nos...
- És nagyon jó volt! Nem volt jó?
- Ó… igen… az volt...
- Fél órán belül ott lehetek!
- De a vendégeim… Ó istenkém… Hát…
- A személyzetnek meghagyom, hogy vezessenek fel az egyik szobába, és mihelyt el tudok szabadulni, besurranok hozzád. De gyorsan kell cselekednünk, Steven, ugye érted?
Miután megneveztem magam Belinda lenyűgöző rezidenciájának ajtajánál, azonnal felvezettek az egyik hálószobába, majd magamra hagytak. Negyedóra múlva befutott a háziasszony is. Bár közel járt a negyvenhez, roppant vonzó nő maradt. Az elegáns estélyi ruha remekül kiemelte dús, kiválóan karban tartott idomait. Tudtam, hogy a szőkesége nem egészen természetes eredetű, de a haja színe remekül kiegészítette még mindig fiatalos arcát, és hűvös, kék szemét, amely megfelelő körülmények között szempillantás alatt felizzott. Az ágyon fekve vártam. Amikor megpillantott, jellegzetes szikra csillant a szemében.
- Olyan jó újra látni téged, Steven - mondta széles mosollyal.
- De csak egy pillanatra sikerült elszabadulnom. Még a háziasszonynak is ki kell mennie néha a mosdóba…
- De nem hagyhatom sokáig magukra a vendégeimet!
- Akkor ne vesztegessük az időt - intettem, és lehúztam a cipzárt a nadrágomon.
- Olyan komisz vagy! - mondta pajkosan.
- De igazad van!
- Azzal felemelte a szoknyáját, és alányúlt, hogy lehúzza a bugyiját.
- Nem fogjuk vesztegetni! Ó, Steven! - kiáltotta, amikor megpillantotta máris kemény, de egyre csak növekvő péniszemet.
- Istenkém, remélem Geoffrey nem fog keresni! Felemelte a szoknyát a derekáig, aztán felmászott előbb az ágyra, majd rám.
- Hogy van mostanában Geoffrey? - kérdeztem kissé rekedten, miközben Belinda lassan leereszkedett, és a testébe fogadott.
- Jól - lihegte de most hallgass, Steven! Boldogan engedelmeskedtem.

fel